,,Az unokák miatt maradtam itt! "

Az idei év utolsó fénygömbjével és egyben utolsó családállításának történetével szeretnék áldott ünnepeket kívánni minden kedves olvasónak!

A következő történetet eleinte nem szerettem volna leírni ide, mert úgy voltam vele, hogy bár igazán erős történeteket is elmeséltem már az

oldalon, ezt most én is túl rendhagyónak ítéltem meg. Sokan nem hisznek abban, hogy van lelkünk és hogy a halál után ez a lélek tovább él.

Aki így van ezzel, azt tiszteletben tartom, és ezt kérem cserébe is, valamint ilyen esetben nem is javaslom a történet elolvasását. Erről a történetről

is azt gondoltam, hogy jó lesz majd egyszer a könyvembe, viszont az a kedves úriember, aki a témát hozta nekem, valamiért úgy érezte, hogy

hamarabb el kellene mesélnem a történetét másoknak. Az elmúlt héten többször is meg kellett fordulnom kórházban, ezért csodálkozva néztem,

hogy a karácsony előtti napokban szinte a csillárról is emberek lógtak, holott az egy héttel ezelőtti napokban még fele ennyien sem voltak...

Ezért azt gondolom, hogy talán most többeknek hasznos lehet a történet elolvasása. A képen szereplő fénygömb pedig az első olyan munkám volt,

amit leejtettem az első napokban és kezdhettem újra, elölről. A 8-as évben az utolsó 8-as motívummal készült lámpásról van szó, ezért még a

történet témája is idevág...

Nemrég felkeresett egy kedves ismerősöm azzal a problémával, hogy az édesanyja elesett az utcán és a kórházban egy rutinműtétnek induló

művelet közben a félresikerült intubálás miatt sajnos majdnem életét vesztette és két alkalommal újra is kellett éleszteni a műtét után.

Éppen ezért lélegeztetőgépen és altatásban tartották. Ez idő alatt a fiatalembert egy nagyon erős érzés kerítette hatalmába. Úgy érezte, hogy az

édesanyja a megözvegyülése miatt évek óta elhúzódó depressziójára egy ilyen látszólag indirekt módon tenne pontot, megragadva a lehetőséget

az életből való kilépésre.

Manapság a pszichoszomatika, vagyis a betegségek lelki eredete egyre ismertebb terület, a betegségek és a balesetek egy részéről pedig ugyancsak

elmondható, hogy sokszor nem csak a sorsszerűség mozgatja a szálakat, hanem a balesetet elszenvedők rejtett halálvágya is előidézhet olyan

helyzeteket, amik lehetővé teszik számukra hogy mielőbb eltávozhassanak. Édesapám anaesthesiológusként régen mindig azt mondta, hogy

azoknál a betegeknél, akiken érezhető volt a depresszió és a halálvágy, a legkörültekintőbb óvatosság mellett is mindig előfordultak olyan nem várt

műtéti komplikációk, amiket csak nagyon nehezen lehetett leküzdeni. Mintha egy láthatatlan erő megnehezítené ilyenkor az orvosok munkáját...

Családállításon rengeteg alkalommal botlottam bele olyan helyzetekbe, amikor nyilvánvalóvá vált a témahozó személy halálvágya úgy, hogy azt

talán még ő maga sem tudatosította magában. Ilyen esetekben mindig ki lehet nyomozni a morfogenetikus mező segítségével, hogy ki, vagy kik

azok a nehéz sorsú felmenők, vagy családtagok, akik mellé tudat alatt ,,le szeretnénk feküdni", segítségnyújtás céljából, osztozva tragikus

sorsukban. A családállítás nagyon tisztán megmutatja nekünk ezeket a sorsösszefonódásokat, így hatékonyan dolgozhatunk a megoldáson is.

Emlékszem, sok évvel ezelőtt segítőként részt vettem egy olyan családállításon, ahol egy kómában fekvő beteg felébredése volt a kitűzött célja a

témahozónak és a családállításon történő oldás után szerencsére fel is ébredt és rendbe jött a beteg. Rengeteg oka lehet annak, ha valaki ezt a

módot választja megoldásként, persze egyáltalán nem tudatosan. Ezeket a szálakat szintén a mélyen tudat alatt meghúzódó okok mozgatják, ahogy

arról már korábban sokat meséltem a posztjaimban.

A fiatalember viszont az édesanyja ügyében szeretett volna eljárni a családállítás módszerével, erre viszont nincs felhatalmazásunk, mert egy

felnőtt ember szabad akaratát nem korlátozhatjuk, illetve nem is kereshetünk az ő családi rendszerében olyan elakadásokat, amiknek az oldása

révén rendbe jöhet. Azért, mert ezt mindenkinek saját magának kell kérnie és felhatalmaznia az állításvezetőt. Maximum arra állíthat ilyenkor az

ember, hogy jobb legyen az adott családtaggal a kapcsolata. A saját rendszerünkben lévő blokkok felkutatása és oldása vezethet el ilyenkor a

javuláshoz és megoldáshoz minket, más rendszerének kielemzésére nincs felhatalmazásunk. Éppen ezért ez alkalommal nem történt meg a

generációs múlt feltérképezése és az oldás, mert nem ilyen problémával érkezett a témahozó, viszont arra bárkinek van felhatalmazása, hogy a

kapcsolat javulása érdekében megnézhesse a családállítás segítségével, hogy hogy áll bizonyos családtagjaival tudat alatt. Milyen a kapcsolatuk

, milyen energiák munkálkodnak valójában a családi rendszerben a felszín alatt. Ilyen esetben egyszerűen csak felállítjuk a személyeket képviselő

segítőket a teremben.

Az édesanya szerepében egyértelműen érezhető volt az állítás során, hogy különös boldogságot érez a halál szereplőjének láttán. Persze ilyenkor

nem mondom el senkinek, hogy ki kicsoda és micsoda, pontosan azért, hogy a rejtett dinamikák minél pontosabban látszódjanak és senki ne

gondoljon bele plusz felesleges vagy félrevezető dolgokat az adott állításba, így ő sem tudta, hogy éppen a halállal szimpatizál. Ebben az esetben a

lényeg már az első percekben nyilvánvalóvá vált. Az édesanya képviselője gyűlölettel, haraggal és megvetéssel eltávolodott az ,,élettől", és megható

örömöt érzett a halál mellett. Úgy érezte, hogy révbe ért. A fiatalember érzései beigazolódtak, az édesanyja nagy örömmel ragadta magához a

halált és egyértelműen eltaszította az életet. Mivel nincs jogunk beleszólni egy ilyen helyzetbe, ezért a fiatalember fájdalmas szívvel annyit kért

tőlem, hogy bár meg tudja engedni édesanyjának, hogy távozzon ha szeretne, de utoljára még jelenítsük meg édesanyja képviselője számára a

gyermekeit és a születendő unokáit. Azt mondta, hogy szeretné ha az édesanyja vállalná a felelősséget a döntéséért és látná, hogy mit készül

elhagyni. Korai halálok esetén sok lélek csak a fizikai test halála után döbben rá arra, hogy mit hagyott itt és ez sajnos sok esetben megakadályozza

azt, hogy igazi békére leljenek. Ahogy az elhunytak békéjét megzavarja a családtagok szűnni nem akaró gyásza, úgy az ittmaradtak nyugalmát is

megzavarják a nyugtalan elhunytak. Legalábbis akaratlanul ezt tapasztaltam a munkám során eddig. Úgy gondoltam, hogy a fiatalember

kérésének teljesítésével édesanyja szabad döntésének jogát nem sértjük meg azzal, ha csak megjelenítjük a családtagokat, akiket elhagyni készül.

Meglepetésünkre az édesanya képviselője először nagy haragot érzett, mert a ,,kész tervét" és örömét teljes mértékben megzavarta a látvány.

A gyűlölt ,,élet" mellett ott álltak a szeretett gyermekei és a születendő unokái, akikre akkor már csak néhány hetet kellett várnia a családnak.

Kettős érzelmek dúltak benne, mert az a valami amit magához szorított a halál volt, és úgy érezte, hogy visszakapott valami régen elveszített

dolgot, ami könnyeket fakasztott és boldogsággal töltötte el. Úgy vélem, hogy az elhunyt szeretteit érzékelte a halál szereplőjében. Az élet közelébe

még csak véletlenül se ment volna, mert annyira haragudott saját sorsára, és arra amit az élet szimbolizált neki, viszont a számára legfontosabbak,

akik főleg az unokái, ezen az oldalon foglalták el helyüket. Ezért keserves sírás tört rá élettel és halállal kapcsolatos széthúzó érzelmei és régóta

hurcolt lelki fájdalmai miatt. A fia nem szólhatott bele ebbe a döntésbe, s ezt én sem engedtem volna meg, mert ilyesmire senkinek sincs

felhatalmazása. Csupán annyit mondott, hogy nem haragszik rá és elengedi, ha el szeretne menni, mert nagyon szereti. Nagyon megindító jelenet

volt és borzasztó nehéz érzelmek ültek rá az egész állításra. Úgy gondoltam, hogy ebbe most nem szólok bele, csak várok egy kicsit. Ez jó döntés

volt, ugyanis az édesanya képviselője bizonyos idő eltelte után azt mondta, hogy a halál már nem vonzza annyira, inkább úgy érzi, hogy lehetősége

lesz majd arra a valamire később, mert úgyis megvárja őt. Néhány perc múltán már az élethez is közelebb tudott menni és az unokák látványát

már tisztán megható és örömteli könnyekkel nyugtázta. Számomra feltűnő volt egy bizonyos mély lélegzet. Minden apróságot figyelek ilyenkor,

ezért optimista módon reméltem, hogy ennek a lélegzetnek a jelentősége hamarosan ki is derülhet a számunkra...

Ekkor a fiatalember még nem tudta, hogy az idő tájt is újraélesztésen esett át az édesanyja. Az orvosok szerint akkor kettős végkimenetelű volt a

sorsa.

Másnap érkezett a hír, miszerint a lélegeztetőgép lekapcsolásakor az édesanya könnyedén lélegzett és kommunikált. Első mondataival azt kérte a

fiatalember testvérétől, aki éppen ott volt mellette, hogy mindenképpen üzenje meg a másik fiának:

,,Az unokák miatt maradtam itt! "

Ez volt az a mondat, amiből egyértelművé vált számunkra, hogy egy nappal korábban nem csak egy szimpla családállításon vettünk részt, hanem

az édesanya lelkével kommunikáltunk a morfogenetikus mező segítségével. Persze mi nem tudtuk, hogy éppen akkor ő valóban kilépett a testéből,

mert csak utólag jött hír az újraélesztésekről. Az édesanya elmondása szerint látta az elhunyt hozzátartozóit is, mielőtt felébresztették a

kórházban. Egy héttel később már haza is engedték. Mostanra már örömmel unokázik és nagyon hálás azért, hogy meggondolta magát.

Csodálatosan szép unokái születtek.

Ez a történet nem egy tipikus családállítós sztori, viszont én is úgy éreztem, hogy valamiért most sokaknak hasznos lehet a megértésben és

elfogadásban, vagy éppen a döntésben, ha olyan személy olvassa, aki a történet főszereplőjéhez hasonló lelki állapotban van. Fontosnak tartom

megint kiemelni, hogy a hölgy döntése mindvégig tiszteletben volt tartva és csak annyit mondott ki a fia, hogy harag nélkül és szeretettel elengedi,

ha neki úgy lesz jobb, de szeretné, ha tudatos döntést hozna oly módon, hogy megnézi mit kell elengednie ahhoz, hogy odaát majd megtalálja az

igazi békét és ne rekedjen meg a fájdalom és megbánás miatt a lelke. Az idei 8-as kollektív év leköszönőben van, korábban sokat írtam arról, hogy

mik voltak az idei év energiájának fő motívumai. 2025 egy 9-es szám jelképezte kollektív energiát hoz el számunkra, ami többek között a

lezárásokról és újrakezdésekről is szól, éppen ezért a sors mostanában kollektív szinten kényszeríthet ki belőlünk fontos döntéseket, lezárásokat

és változásokat. Ezt a folyamatot láthattuk már az idei évben is előkészülni és kibontakozni. Ez a kis történet pedig egy édesanya vízválasztó fontos

döntéséről szólt és remélem, hogy vigasztalást vagy erőt adhat annak, akinek szüksége van rá.

Áldott Ünnepeket Kívánok Mindenkinek!