Mélyen tudat alatt a sikertelenség stabil és biztonságos, a siker pedig szorongást és bizonytalanságérzetet okoz."

Ez a hiedelem mozgatja az emberek jelentős részét.

Tudatosan nem mindig látunk rá arra, hogy a családi gyökereinkből milyen sikerrel kapcsolatos hiedelmet szívunk magunkba, pedig örökölt mintáinkból

felépülő tudattalan hitrendszerünk alakítja a sikerünket - és a sikertelenségünket is. Az életünk olyan, mint egy Tükör, amely megmutatja, hogy a felszín

alatt milyen minták alakítják az életünket. Ha ilyen szemmel nézünk ebbe a tükörbe, akkor egészen könnyen megállapíthatjuk, hogy számunkra

kellemes, vagy kellemetlen programot követünk-e.

Nemrég az egyik olyan napon, ahol egyéni családállításokra érkeztek a vendégek, volt egy ismétlődő motívum, ami igazából az emberek nagy százalékát

érinti. Egy 30 alatti és egy 50 feletti hölgy egymás után érkeztek, nem találkoztak egymással és mindketten azért vettek részt a foglalkozáson, hogy egy

sikerekben gazdag örömteli jövőt tudjanak tovább építeni maguknak. Ilyen esetben nem csak a generációs múlt elakadásait tárjuk fel együtt, ugyanis

mindig csinálok egy olyan állítást is, amiben szerepel maga a témahozó és az általa fontosnak vélt életterületei, tervei, dilemmái is, de úgy hogy Ő csak

a végén tudja meg, hogy milyen képet rakott ki a szobában, hogy mi micsoda. Ez azért fontos, hogy a tudattalanban lévő igazságokat tárjuk fel és ne a

racionális oldalunk alakítsa az állítást. (Csoportos foglalkozásokon sem mondom meg, hogy ki kicsoda, csak az állítás végén.)

Természetesen én be szoktam csempészni ebbe az állításba az anyai és apai ágat, valamint a siker/jólét/pénz témakörét is, esetleg a vágyott ideális társat

, attól függően, milyen vágyakkal kapcsolatban fontos letesztelni azt, hogy mennyire nyitott, vagy mennyire elutasító az egyén ezekre a dolgokra. Fontos,

hogy lássuk, hogyan viszonyul tudat alatt a témahozó ezekhez a területekhez úgy, hogy fogalma sincs arról, hogy mi micsoda, mert csak a végén tudja

meg.

Ezen a napon ez a két hölgy egymástól függetlenül ugyanazokkal az érzésekkel és szavakkal reagálták le az állításuk ezen részét, ezért éreztem, hogy

erről most valamiért érdemes írni.

Az állításaikban minden fontos életterület és vágyott cél a helyére került, de ahogy beemeltük az állításba az anyai és apai ágat (vagy anyát és apát), a

témahozó hölgyek elbizonytalanodtak és kételkedni kezdtek mindenben. A szorongás is előkerült. Ameddig nem szerepeltek az állításban a gyökereik

, addig stabil és jókedélyű volt az egész kép.

Mit láthatunk ebből egyértelműen?

Azt, hogy hiába gondolták, hogy képesek a sikerrel kapcsolatos családi mintáik nélkül hatékonyan előre haladni az életben, ami igazából tudat alatt

bennük működött, az pont egy sikert elkerülő önvédelmi mechanizmus volt.

Tudatunk nagyon kicsi része az, amit ismerünk és amivel tudatosan irányíthatjuk az életünket. Ha a láthatatlan mélységben lévő sikerkerülő mintáink

ellent mondanak tudatos sikerre vágyó akaratunknak, akkor a mélység elementáris erővel győzedelmeskedhet, ameddig fel nem tárjuk és meg nem

változtatjuk a tartalmát. Például:

-Amink nincs, azt nem vehetik el tőlünk.

-Hogyan élvezhetném a bőséget, ha a családom/rokonaim közben nélkülözésben élnek?

-Ha nem megyünk túl magasra, nem zuhanhatunk túl nagyot - aki felmegy, az le is zuhan egyszer.

-A felmenőinknek sem sikerült, vagy ha igen, annak sírás lett a vége.

-Választanom kell a siker és az érzelmi jólét/család/párkapcsolat között - a kettő nem megy egyszerre.

-Akinek sok volt, az veszélybe került, vagy megölték, tehát az életben maradás feltétele a stabil nélkülözés.

-Ha kiemelkedek, akkor fennáll a veszélye annak, hogy kirekeszt a család/közösség.

-A siker felelősség is, Erő kell hozzá, számomra ez túl terhes.

Sorolhatnék még kollektív és egyéni szinten működő hiedelmeket, most ezek ugrottak be elsőként. Fontos megemlítenem azt is, hogy a sikerrel

ellentétes fogadalmakkal akár életeken át blokkolhatjuk a kiteljesedésünket, a családállítás módszerével ez is hatékonyan oldható.

Evolúciós feljődésünk során belénk égett az a hiedelem, hogy ha kirekesztődünk a közösségből, az egyenlő a halállal. A falka mindig akkor van

biztonságban, ha összetart. Ha valaki túlságosan mássá válik, mint a családtagjai, akkor fennáll a veszélye annak, hogy kirekesztődik. Így van ez a családi

múltunk, a gyökereink és a kialakult közösségeink hatásával kapcsolatban is. Emellett, ha a generációk eddig követtek egy mintát, azt tudattalanul

biztonságosnak fogjuk érezni, mert az a forgatókönyv már ismert, az új, amit nekünk kéne felépítenünk pedig ismeretlen, ezért veszélyes. Így aztán

tudatos énünk nem tudja miért, de úgy hozza meg a döntéseit, hogy elkerülje a sikert. Mi magunk kevésbé látunk rá erre a tudattalan önsorsrontásra, de

még feltárható és megváltoztatható.

Zárásképp azt szeretném még hozzá tenni, hogy az egyik hölgy emberek gyógyításával és művészként művészetterápiával is foglalkozik, a másik hölgy

pedig orvosi pályára készülne, főleg gyermekeket szeretne gyógyítani, de a család minden erejével lebeszélné erről. A felszín alatt ilyen esetekben nem

csak a féltés van, hanem az a félelem is meghúzódik, hogy ha valaki a családban elsőként kiemelkedik és sikeressé válik, akkor mindenkinek szembe

kellene néznie azzal a ténnyel, hogy ez lehetséges... Ez a saját sikertelenségünk felelősségét visszairányítja a külső tényezőkről saját magunkra. Ezzel

nehéz szembesülni, általában kerüljük.

Mivel a hölgyek nem először jártak nálam, ezért tudom, hogy nagyon hatékonyak a foglalkozásaink és ezúttal is biztos vagyok abban, hogy ez az állítási

témájuk is áldásosan változik majd meg az életükben.

A visszahúzó hatások felismerése által Erőforrássá tudják alakítani a gyökereikből feléjük áramló életenergiát, ami fontos ahhoz, hogy a sikerük

kibontakozhasson. Esetükben ez a döntés nem csak a saját leszármazottaiknak hozhat áldást - mivel segítőkről, gyógyítókról van szó - sok család életét

változtathatják meg az áldásukkal, amit azért is kaptak a Teremtőtől, hogy használják.